2000 március első napjaiban a Magyar Kultúra Alapítvány biztatására elküldtem könyvemet Csoóri Sándornak- aki akkor még a Világszövetség elnöke volt - és Nagy Gáspárnak.
Mind a ketten két napon belül válaszoltak és ez engem igen boldoggá tett, de az is amit írtak a verseimről.
Köztudott volt hogy Csoóri Sándor a hozzá érkező könyvekre nem szokott saját kezűleg válaszolni, erre megkérte munkatársait, sok-sok tennivalója miatt.
Az én könyvemre azonban Ő maga írt mégpedig a következőket:
,, Tisztaságuk áhitatuk a templom csöndjét s a magányos órák emelkedettségét idézik, melyekben ott van a lét s a világ minden megpróbáltatása."
Sajnos már nincs közöttünk drága Nagy Gáspár, akit feledni nem lehet, a belőle áradó katolikus hite és csodálatos lelkivilága miatt. Ő meglepődött könyvem váratlan érkezésén.
Azt írja, a könyvből a Teremtő dicséretének - egyszerű szép szavakkal leírt - dallamát hallja. ,,Ez nem verseskötet, több annál, imádságos elmélkedések, apró történések naplója, s aki mindezt leírta, lelkében tiszta ember." Ennyi boldogság átélése hatására nyolc hónap alatt száz verset írtam.
2000 augusztus végén Csoóri Sándorral találkoztam a Gellért presszó teraszán, - Ő hívott meg - vittem a megírt verseim és Ő ott átnézte őket, egyenként átolvasgattuk és nagy boldogságomra csak az egyik versemben egyetlen szót javított ki.
A versírást azóta is folytatom minősége és mennyisége igen emelkedett. Remélem hamarosan a második kötetemet is kezemben tarthatom.
E-mail:zsuzsanna.pacher@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése